Everything can happen!

Hm. Olvastam egy érdekes blogot, és eszembe jutott valami.
Lehet, hogy kéne írni egy listát azokról az emberekről, akik a legközelebb állnak hozzám -és mellé írni, hogy miért? Lehet, hogy egyikőjükkel sem találok semmi olyan dolgot, amit mindaketten annyira szeretünk, és megőrülünk érte, hogy az elég legyen egy barátsághoz; és valószínű, hogy nem is ismerem azt az embert, aki ugyan olyan -de tényleg ugyan olyan, mint én, mert elképzelhető, hogy ilyen nincs is! ami persze nem baj. Csak azért kíváncsiságból... nem lenne rossz ismerni a világ összes emberét úgy igazából, amilyen ő valójában. Biztos túl sok információ lenne -de biztosan rájönnék, hogy miért M.-et, és B.-t, és P.-t szeretem, és mióta rájöttem, hogy L. milyen valójában, őt már egyáltalán nem! Rájönnék, hogy miért azok a barátaim, akik! És biztos újakat is szereznék. (:

Aztán persze biztos nem egy olyannal találkoznék, mint azon a bizonyos koncerten. (: (Direkt tértem át erre a témára, ma sokszor jutott eszembe az a nap, nem tudom miért...)
November 21 volt, este 9 körül, a Gödör Klub-ban... vártam; nagyon vártam. Úgy hiszem, Életem egyik legnagyobb szerelmét készültem meglátni a színpadon (hisz a zene... ) -miközben ott állt mellettem a másik, aki sosem lehetett az enyém, pedig én vártam, nagyon vártam...
És akkor hírtelen minden jött magától. Copy, és a sok ismerős körülöttem -jóval több, mint amennyire számítottam. És akkor szerettem volna nagyon közel kerülni Á.-hoz. De nem mertem semmit tenni, hisz mi van, ha van valakije, nem csókolhatom meg csak úgy, és egyébként is, hol jövök én ahhoz?
Kiszúrtam, hogy egy srác nagyon rég óta -és folyamatosan bámult. Gondoltam egy próbát megér, és egy szívecskét formálva a kezemből, rámosolyogtam. Erre odafordult a mellette álló tipikusan "nagyon kemény vagyok, mert megtehetem, hogy megengedjek magamnak bármit" tipusú szőke tyúkhoz. Egyből ugatni kezdett, nem foglalkoztam vele, ez van, kit érdekel.
De nem volt itt vége. Megvárt a koncert után. Nagyon jó volt, Istenem, Gábor és Legó nagyon formában volt. De főleg Gábort figyeltem. Imádom. Copy az egyisten. Akiben hinnék, ha hinnék... nyilván!
Szóval megvárt. ja. És meg akart verni. Bevallom -megijedtem. Nem vagyok az a nagy verekedős fajta, inkább szájharcos vagyok. És különben is, egy próbát megért, és amúgysem érdekelt nagyon más, csak Á., és Gábor. Gábor hangja lekötött. (: Á. pedig... ő pedig egy mafla ötévesre emlékeztet leginkább, a mai napig... aranyos. (: -de nekem persze erre már nem kéne gondolnom...
szóval meg lett nekem ígérve, hogy ha legközelebb meglát, agyonver. és? majd megijedek, ha lesz időm. Persze, lenne időm. De úgysem fogok. A vállamig ér, és B. lazán megvédene, M. jönne szájharcoskodni -verekedni még nem láttam. T.? őszíntén nem tudom. Biztos védene, de hogy verekedni? gőzöm sincs... na, ezaz. ezzel van a problémám... na, majd ez is kialakul...

szóval, azt mondod, ideje befejezni az írást, és szunyálni, esetleg TV-zni, mert fél órája elkezdődött a film, amit nézni akartam -de már nem tudom mi volt az...-? hát jó! joccakát!