Everything can happen!

oemdzsí. tegnap azért nem semmi, amit lesétáltunk. :D
3 villamosmegálló oda, aztán vissza kettő, aztán játszótér, nemtudtam hintázni, aztán tovább egy domb, két domb, aztán vissza két domb, aztán vissza 5 villamos megálló, mentünk vele 4-et, játszótér, szintén nem tudtam hintázni, jobboshoz, és utána vissza a villamosmegállóba, és mindketten haza. csak hogy úgy nagyjából, ez olyan 3ésfél óra séta lehetett. másfelet pedig ücsörögtünk. kb. najó, kettőt ücsörögtünk, hármat sétáltunk.
és ettünk fagyit. vanília és pisztácia. nos. mindkettőnek marcipán íze volt. szeretem a marcipánt...

most beszéltemPankával telefonon. ez a nőszemély sosincs itthon, mindig utazik valahova, ami jó is, meg nem is. én is szívesen mennék mindenfelé, viszont így, hogy sosincs itthon, alig találkozik emberkékkel...

a kis madárkával azóta nem tudom mi lett. a vihart ugyan túl élte, de aztán eltűnt, seszó sebeszéd. így felszívódott. köddé vált. huss. és azóta nem láttam. szoktam hallani hasonló madárcsipogást, de az a szomszédból jön, nem hiszem, hogy ő az, de nem is ismerem azokat a szomszédokat, úgyhogy nem kérdezem meg. ők sem ismernek engem... pech. végül is, csak augusztusban lesz 3 éve, hogy itt lakunk.