Danival azt beszéltük, hogy mindketten mennyire várjuk a képeket. Nóóóri, nem akarunk sürgetni, de... jó, igaz, még csak 3 napja, de... jó, előre szóltak, hogy kb. két hét, de...
VÁÁÁÁÁÁRJUK ŐKET!!! naggyooon!! és egyre jobban! mint idáig... [dáig-áig-áig-ig.]

Azon gondolkodom, holnap este lefekszem [azaz fekszünk, mert itt lesz Zsu] 10-kor, hogy végre kialudjam magam. Lassan meg kéne próbálni egyre korábban kelni, mert aztán suliidőben nem fogok bírni fölkelni.
De ennek nagyon kicsi az esélye, tekintve, hogy akkor a legnagyobb a kísértés a fennmaradásra, mikor aludni kéne...

húú, eszembe jutottak a régi szép idők, a My Chemical Romance koncert, és az előzenekar a Mindless Self Indulgence, és akkor sát mí áp, és sztréjt tu vidijó, és a legújabb cédéről a get it up.

egyébként, van itthon süti. 'zanyával' közösen csináltuk. azaz én inkább kóstolgattam. :D meg felvertem a tojásfehérjét, meg szórtam a kakaót.
senkinek nem kívánom azt a stresszt, ami az elkészítésével jár, hogy nem nyúlik a tészta, mert túl híg, aztán darabosodik, aztán úristen, túl sok lesz a dió, aztán hogy tegyük bele a formába, és a végén finom lesz-e? hát az lett.
 

... ez is régi idők zenéje...

na. mára ennyi, lassan ideje lesz elmenni aludni. mármint... "aludni"... bár a femily guy-t már úgy is lekéstem... majd olvasok. :D fúha. igen is, ma sokat olvastam!... ahoz képest, hogy egyenlőre elég kínszenvedős a könyv... bár azt élveztem, mikor lebetegedett. ebből is látszik, hogy az orvosok mindig orvosok maradnak: szerencsétlenek, és tehetetlenek. Mert ahhoz, hogy összeforrasszanak egy lábat, még egyszer el kell törni... logikus nem?! és ha nem jön be az egyik gyógyvíz, majd bejön a másik, esetleg a harmadik, vagy negyedik. 60adik oldal környékén tartok (ebből ötvenet ma olvastam el... ), most kezd a művészből művész válni, de egyenlőre egy merő szerencsétlenség az élete. nyomorék, ráadásul a szülei unokatestvérek. ez aztán a szívás... (bár, minden rosszban van valami jó: annyival is kevesebb a rokon... ) vérfertőzés a javából. Szerintem azért akkoriban már tudták az ilyesmit. mármint, hogy nem szerencsés...
pedig franciák... még csak azt sem lehet, mondani rájuk, hogy jellemző: szigetország!

na, mostmár tényleg ennyi mára, majdnem összedobtam itt 1 fél olvasónaplót...
fájóshátú jóéjszakát kívánok!...