nos, Panka, köszönöm. <3
mostmár sokkal pozitívabban tekintek a tegnapra, mert Ő felvidított, és ráébresztett, hogy nem. Akármennyire is szeretnék én lenni ez a depressziós, szomorkodó lány, ez nem az én stílem... mert én a nevetős-jókedvű viki vagyok, aki bár nem tud másokat felvidítani, de próbálja, és mindenkit meghallgat, és együttérez -de mások bajának is a pozitív oldalát nézi.
úgyhogy, csak ennyi, köszönöm, viszlát! (:
+ leszedtem Pazta cd-t, keméény. <3
jön, lát, győz, fut.