de komolyan nem. talán majd egyszer megtudom. talán egyszer minden olyan lesz, ahogy én szeretném. egy évre. az elég idő lenne rá, hogy rájöjjek, hogy na, ez most pont olyan. mert ha csak 1-2 pillanatig, az nem elég. annyi idő alatt hiába történik akármiis, amitől minden pontosan olyan lesz, mint szeretném, akkor sem tudok rájönni. egy év az elég. pont elég. egy év alatt minden meg történhetne, amit szeretnék. persze, utána minden széthullhat, egy pillanat alatt. de akkor is tökéletes volt, az emléke megmarad.
vagy... talán ha tökéletes lenne, jobban fájna, ha elmúlna? lehet... biztosan. de... legalább tudnám.
persze, most nem panaszkodok. sokszor kívántam, hogy hibernáljanak, vagy lőjék ki ezt meg azt a Marsra, osztálytársakat, tanárokat, egyéb embereket, de azért mindig volt valami jó. mindig több volt a jó, mint a rossz. azt hiszem, optimistának nevezem magamat. és szerintem igazam van, ha ezt teszem. mert szoktam ezt tenni. és mért tennék olyat, ami egyértelműen hülyeség? na mindegy... szóval nem. most sem panaszkodom. csak nem tudom. egyszerűen nem tudom. nem lenne... nem is tudom. tényleg. tényleg nem tudom.

teljesen: