Everything can happen!

Írtam egy kommentet egy csávesz blogjába, és gondoltam elmélkedős délutánom nyomán ide is beillik: (:

"én ilyen speckó suliba járok, és minden év áprilisában van amolyan színházi hét, vagy mi a neve. idén a heert adjuk elő, tavaly meg [8 év lezárása, milyen zsír, valami komoly darab kell!] a Csongor és Tündét adtuk elő. én specc. az Éj Asszonya voltam, kemény kétperc szerepem volt, azt is úgy csináltam meg, hogy kb. azt se tudtam magamról, hogy ott vagyok [ilyenkor előfordulhatna az is, hogy leugrok a színpadról, és szerelmet vallok valakinek], de állítólag "zsíír voltál, kajak aszittem önkívületbe vagy, totál úgy néztél ki, mint aki mingyá' össze-vissza esik, mee' bevan bambulva, azt' csak jósolgat bele a nagy büdös p.csába"... szóval a dícsérő szavak sem maradtak el, illett a szerepemhez ez a fajta állapotom, aminek természetesen az oka egy pasi [mi más lenne?], akit direkt el akartam kerülni a tekintetemmel, így kitaláltam, hogy majd egy pontra szegezem a tekintetemet, csak nanáhogy az az egy pont véletlenül az ő szeme lett, így eléggé... kellemetlenül éreztem magam." -kipattant: természetesen az én agyamból. (:

Egoista grundista?! (: